Időnként mindenki mond olyat, hogy holnaptól ezt vagy azt másképpen csinálja. Nem is kell hozza nagy dolgoknak történni, elég például, ha közeleg az új esztendő. Az elmúlt hetekben az egész szociális terület közösen, egyként kiáltott fel, hogy nem mehet így tovább. Változásra, változtatásra van szükség.
Rég láttunk ilyen egységes szakmai fellépést a szociális szférában. Ennek apropóját az inárcsi tragédia adta. A 2018. június 11-én meggyilkolt szociális munkás halála és annak körülményei a legfájdalmasabban mutatták meg azt, hogy a hazai segítő szakma végórájában van.
A társadalmi problémák ütköző zónájában dolgozik az, aki a szociális munkát választja hivatásául. Itt gyakran egymásnak feszülnek elvek, érdekek és sokszor a nyers erő. A KSH 2018 elejei adatai szerint az oktatásban 318.854 forint, a humán-egészségügyi területen 332.440 forint, a szociális szférában pedig 147.960 forint a bruttó átlagkereset.
A szociális munka itthon pár évtizedes múlttal rendelkező szakma, aminek már magyarra átültetett megnevezése is magában hordozza a meg nem értettséget. Hányszor kellett már hosszasan magyaráznom szakmaidegen környezetben, hogy mit is jelent az, hogy szociális munkás. Amikor még közelebb voltunk a rendszerváltás előtti időkhöz, akkor rendszeresen "szocialista" munkásként jelent meg az ifjú szakma, számos viccelődés középpontjába kerülve ezzel. A szociális munkás - akinek jó problémamegoldó képességgel, kiváló empátiával, elhivatottsággal, megfelelő szakmai ismeretekkel, konfliktus helyzetben rátermettnek, bátornak, egyenesen hősnek kell lennie - egyedül soha nem volt és sohasem lesz képes megoldani súlyos szociális gondokat. A társadalmi problémák nem megfelelő kezelése, a leszakadó, elszegényedő csoportok egyre kilátástalanabb helyzete közösen eredményezi sok minden mellett azt is, hogy növekszik a pályaelhagyó munkatársak létszáma, a még meglévő szakemberek pedig nagymértékben ki vannak téve a kiégés veszélyének. Pár napja váltak nyilvánossá a 2018. ősztől induló képzések felvételi ponthatárai. A szociális terület vonatkozásában sok örömre nincs okunk.
A felvi.hu adatai alapján a szociális munka alapszakon nagyon kevés új jelentkező van, ha az összes jelentkezésből azt nézzük, aki tényleg erre a pályára szeretne jönni, az egészen kis számot eredményez, a szociális munkát BA szinten első helyen alig félezren jelölték meg, a társszakmák iránt sincs intenzív érdeklődés. A mesterszakokon sincs túljelentkezés, összesen 3 helyen indul képzés.
Egy ideje nem látszik a szakma utánpótlása. Ez mára olyan súlyos helyzetet teremtett, hogy figyelembe véve a terület humán-erőforrás igényét, valamint az évek óta tartó elvándorlást, ki lehet jelenteni, hogy már most krízishelyzetről beszélhetünk. Ennek a helyzetnek ritkán emlegetett másik jellemzője, hogy erős kontraszelekció jellemzi a területet. Fontos lenne ismerni és elemezni, hogy a segítő szakma miért nem vonzó az álláskereső munkavállalók körében.
Az Y-generáció tagjainak a pálya- és karriertervezés már sokkal fontosabb, mint hosszú ideig megtartani egy állást, így a szakmai továbbképzések, a készségek gyarapítása, az önismeret fejlesztése és az előrelépés lehetősége meghatározóvá vált a munkával való elégedettség tekintetében.
A szociális területen dolgozók először 2013 végén értesülhettek arról, hogy elindul a szociális ágazati életpályamodell kidolgozása. Legközelebb a sajtóban olvasott hírek szerint 2016-ra, később 2017-re tervezték elkészíteni és bevezetni a modellt. Napjainkban nincs, aki meg tudná jósolni, hogy a tengernyi, vészjósló felhő, amely a szociális területen dolgozók feje fölött tornyosul mikor tűnik el és mikor kapja meg a szakma az évtizedek óta olyan nagyon vágyott és megérdemelt anyagi megbecsülést.
