Augusztus elején az inárcsi temetőben több százan kísérték utolsó útjára a pár héttel ezelőtt brutális gyilkosság áldozatává vált családsegítőt.

Már régóta megszokott dolog, hogy a sajtó naponta számol be tömeges méretekben a megrendítőbbnél megrendítőbb erőszakos bűncselekményekről. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a közvélemény általában immunis már az ilyen hírekre. Pár napig sajnálkozva, együttérzéssel olvassák, hallgatják a beszámolókat az emberek, de szép lassan visszazökkennek megszokott rutinjukba és megy tovább az élet.
A jelek azt mutatják, hogy a szociális terület dolgozói nem tudják úgy folytatni, ahogy azelőtt tették a dolgukat.  A szakma a történtek óta feldúlt.  Lehetett volna bárki, történhetett volna bármelyik kollégával, hangzik el újból és újból, úton-útfélen.

Akkor és ott Inárcson egy családsegítő veszítette életét, de a késszúrást valójában a rendszer kapta. Plangár Petra, szociális munkás írását itt olvashatod el.

Több fórumon is elindult egy ötletelés arra vonatkozóan, hogy milyen közös akció segíthetne egységes fellépésre ösztönözni a szakma különböző területeinek képviselőit. Nagy próbatétel ez a szociális szféra számára, hiszen ez a terület nem tartozik azon ágazatok közé, amely korábban képes lett volna az érdekeit, az elérni kívánt célkitűzéseit úgy artikulálni, a közvélemény számára is érthetővé és vállalhatóvá tenni akképpen, hogy azok eléréséhez, ha másért nem is, de a szolidaritás jeleként könnyen tudott volna akárki csatlakozni.

Több kezdeményezés is elindult az elmúlt hetekben és ezek mindegyike azt a célt szolgálja, hogy változás történjen a szakmai életet meghatározó keretek és tartalom tekintetében. Már javában zajlik a KözösÜgyünk Szociális Platform aláírásgyűjtése.

Már 1000-nél is többen aláírták az állásfoglalást. Az aláírók között természetesen nagyon sok szociális szakembert találunk, de szép számmal vannak a szociálison kívüli, az ügyet fontosnak tartó támogatók, valamint intézmények, civil szervezetek és több szakszervezet is csatlakozott már a munkatársaik, a tagságuk képviseletében. A közös szándék egyik leglátványosabb kifejező eszköze lehet, ha minél többen aláírják a petíciót. A nagyfokú aktivitással van realitása annak, hogy a kezdeményezés elérje a kitűzött célját. A szociális terület önmagáért való kiállása hatványozottan képes hatását kifejteni, hiszen nem csak a terület dolgozói lennének a haszonélvezői, hanem azok is, akik a szociális szolgáltatásokat igénybe veszik. Az aláírók az Alapvető Jogok Biztosának javaslatait támogatva négy pontban fogalmazták meg a döntéshozóknak címzett, főbb kéréseiket.

1. Mérjék fel a hiányzó szolgáltatásokat és tegyenek lépéseket azok biztosítása érdekében.
2. Tekintsék át a legrosszabb helyzetben élő társadalmi csoportok jövedelmi, lakhatási, egészségügyi, oktatási, foglalkoztatási jellemzőit és fogalmazzák meg az abból adódó kormányzati feladatokat.
3. Tegyenek lépéseket a munkaerőhiány megszüntetése, a szociális életpálya modell megvalósulása, a szociális szakma erkölcsi megbecsülése és társadalmi elismerése érdekében.
4. A fentiek megvalósításának érdekében alakítsanak ki párbeszédet a terepen dolgozó szociális szakemberekkel.

Egyre több fórumon felvetődött, hogy mit is kellene tenni a szociális munkások munkahelyi biztonsága érdekében. Nem sokkal a tragédia után a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete, a MACSGYOE elérhetővé tette honlapján annak a projektnek a szakmai-módszertani anyagait, amelyekben az önkormányzatok és azok munkatársai ellen előforduló erőszak megelőzéséért  együttműködő projektpartnerek a közös tapasztalatokat dolgozták fel és rendszerezték.

A programban résztvevők fontosnak tartották, hogy az önkormányzati közigazgatás területén (lehetőleg minden munkahelyen) legyenek felkészültek arra, hogy a „harmadik” fél által elkövetett erőszakos cselekményekkel szemben fellépjenek és azokat megelőzzék. 2012 vége óta dolgozott együtt négy projektpartner az önkormányzatok és azok munkatársai ellen előforduló erőszak megelőzéséért. A TÖOSZ vezette összefogás hazai partnere a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ), fő norvég partnere a Norvég Helyi és Regionális Önkormányzatok Szövetsége (KS) és a norvég szakszervezet, a Norvég Önkormányzati Alkalmazottak Szakszervezete (Fagforbundet) A projekt fontos célkitűzése volt: a norvég-magyar ez irányú szakmai tapasztalatok cseréje, a háromoldalú párbeszéd fejlesztése és a méltányos munkakörülmények megteremtése az önkormányzati szektorban. A programban résztvevők fontosnak tartották, hogy az önkormányzati közigazgatás területén (lehetőleg minden munkahelyen) legyenek felkészültek arra, hogy a „harmadik" fél által elkövetett erőszakos cselekményekkel szemben fellépjenek és azokat megelőzzék. Azt gondoljuk a projekt tapasztalatai és az elkészített szakmai-módszertani anyagok hasznos tapasztalatokat adhatnak át a családsegítő-és gyermekjóléti intézményekben dolgozó kollégáinknak is.

Magyar nyelven is hozzáférhetővé vált - Kozma Judit kezdeményezésére - a National Association of Social Workers (NASW) ajánlása a munkahelyek és a munkavégzés biztonságossá tétele érdekében.

A National Association of Social Workers (NASW) a szociális munkások legnagyobb, több mint 140000 taggal rendelkező szakmai szervezete az Amerikai Egyesült Államokban. Az egyesület missziója tagjai szakmai fejlődésének elősegítése, a szakmai sztenderdek létrehozása és karbantartása, valamint a józan szociálpolitika elősegítése.

A Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete (SZMDSZ) Élet és munkakörülmények a szociális ellátásban címmel közzé tett egy online kérdőívet, melynek kitöltésére a webes felületen, 2018. szeptember 15-én 24:00-ig van lehetősége a munkatársaknak.

A felmérés célja, hogy a szakmai és érdekképviseleti szervezetek olyan friss adatokkal rendelkezzenek a szociális ágazatban dolgozók élet- és munkakörülményeiről, amelyek segíthetik a területről szóló kommunikációt és a dolgozók képviseletét. A kérdőívben a bérekre és juttatásokra, a munkaidőre, a munkakörülményekre és a munkaterhelésre, a munkaszerződésre, a foglalkoztatási szerkezetekre, a szakmai készségekre, a kollektív szerződésre, valamint a fizetéssel való elégedettségre vonatkozó kérdések szerepelnek. A felmérés összesített eredményei a Szociális Ágazati Sztrájkbizottságot alkotó szakszervezetek (ATESZ, BDDSZ, SZMDSZ, SZTDSZ) kollektív képviseleti munkáját fogják segíteni.

Mintha az lenne érezhető, hogy a szociális szakemberek a passzivitást maguk mögött hagyva a tettek mezejére lépnének és az, aki szeretne valami apró, de annál nyomatékosabb lépést tenni a változásért, az akár az aláírással, a kérdőív kitöltésével vagy annak átgondolásával, hogy hogyan lehet jobb és biztonságosabb munkahelyeket kialakítani, most megteheti. Persze, hosszú és fárasztó menetelésre számítson az, aki most az elindult összefogás támogatására és az abban való tevékeny részvételre szánja el magát.  Többszörösen megosztott és rétegzett csoportról beszélhetünk, amikor az ágazat munkavállalói tagságát emlegetjük. A kollégák többsége rövidebb-hosszabb pályafutása során, eddig leginkább csak elvetélt és kevésbé sikeres akciókat élt meg az érdekérvényesítés terén. Ritkán lehetett a szociális szféra a vele kapcsolatos döntések meghozatalának aktív közreműködője, netán kezdeményezője. Inkább volt mindig is a részben kívülállók által megalkotott előírások, szabályok végrehajtója és az ebből adódó működési sajátosságok elszenvedője. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a társadalmi érintkezésnek, konstruktív vitáknak helyt adó cselekvési színterünk légköre, hangulata feszült és rugalmatlanul bemerevedett, amely nagyon megnehezítheti a sokak által igényelt, talán pozitív befejezéssel kivitelezhető tárgyalások megszületését. Mindenesetre biztos, hogy sokan szeretnének hinni abban, hogy a befektetett energia és az elszántság eredményre vezet. Talán ezzel őrizheti meg a legméltóbb módon a "szociálisok" nagy közössége az Inárcson elhunyt munkatárs emlékét, bizonyosságot teremtve annak, hogy a történtek által felszínre kerülő kérdések egyike sem marad válasz nélkül.