Baj van. Biztosan mindenkinek mást jelent az a jelentéstartalom, hogy nincs valami rendben és az is, hogy a kialakult helyzetet mikortól lehet jelen időben rossznak minősíteni. Mikor mondjuk azt, hogy még csak a nem megfelelő helyzet előállása előtti állapotban vagyunk, vagy ítéljük úgy, hogy már sokkal korábban is előállt, az egyszer csak jól felismerhető, kedvezőtlen körülmény, de a perifériára szorítva azt, távol tartottuk magunkat az észlelésétől. Mindenesetre a ráutaló jeleket nem árt figyelni és összegyűjteni. Sokan azért gondolják, hogy még nincs baj, mert a megszokott életükön sikeresen kívül tudják tartani a számukra zavaró jelenségeket. Hangoztatni is szokás, hogy "csak semmi politika", illetve gyorsan elhárítják a feléjük irányuló kényelmetlen kérdéseket azzal, hogy "politikával nem foglalkozom". Az emberek többsége nincs képben, hogy éppen mi történik ezen a fronton körülötte. Van a (szak)embereknek azon csoportja, amelynek nem érdeke - azaz nem származik előnye, ha az őt körülvevő realitásokkal is foglalkozik - észrevenni, hogy az a terület, amiben szakmaiságát kifejti, már régen nem politikamentes és nem független a politikai diskurzusok által keltett hullámoktól. Különösen érdekes a különböző, valamennyire zártan működő csoportok tudatosan meghatározott azon működési elve, amelynél úgy kezdődik a csoportidentitás megfogalmazása, hogy "nem politizálunk" és kérik minden politikához köthető tevékenység mellőzését. Egyre fogy azok látható tábora, akik a napi szinten hallott, illetve látott eseményeket, azok kedvezőtlen hatásait a történések konkrétumainak értelmezésén túl, attól eltávolodva, képesek egy tágabb összefüggésben elhelyezni és értelmezni a jelenségeknek, valamint a folyamtoknak a jövőt befolyásoló tényezőit.
Baj van, méghozzá nagyon nagy baj. Baj van körülöttünk és baj van velünk, bennünk. Elsőként azért, mert a külvilág, ahová privát szféránk is be van kötve, ahol jól felépített életünk egy része zajlik, amiben társadalmi érintkezéseinket megéljük, át van itatva a politika izzadságcseppjeivel, annyira igyekszik a politika eldönteni - többek között - minden olyan szakmai kérdést is, amely az életünk színtereinek sajátosságait meghatározza. Aztán meg azért, mert észlelni észleljük a nem frankó dolgokat, de vagy tehetetlenül nézünk ki a fejünkből vagy van, amikor egyenesen be is dugjuk a homokba a fejünket, hogy ne is lássuk azt, ami körülvesz bennünket.

Baj van. Ezt mutatja több olyan hír is az elmúlt hetekből, amely az iskolák élére politikailag inspirált módon kinevezett vezetőkről és azok áldatlan tevékenységéről, illetve iskolán belüli konfliktusok nem megfelelő kezeléséről szólt. Egy ismeretlen pedagógus szerint sokkal nagyobb a baj, mint amennyi látszik belőle. Az a tény, hogy több ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, már önmagában felveti a biztonságos üzemmenet megvalósításának lehetetlenségét. Ebben a környezetben a diák és a tanár, mint jogokkal rendelkező individuum nem jelenik meg. Maradnak a számok, a papírra leírt teljesített mutatók, a megemelt óraszámok, csoportösszevonások, szakszerűtlen helyettesítések. Jellemzővé válik az egyre feszültebb iskolai légkör, a sok esetben enervált és a kiégés jeleit mutató pedagógus, a gyakran ideges, a gyermeke jövőjéért aggódó szülő és nem utolsó sorban, ebben az egész kaotikusnak tűnő helyzetben eligazodni nehezen tudó tanuló.

Jó lenne, ha végre mindenki rádöbbenne arra, hogy tényleg baj van, ezt már nem lehet elfedni. Nyíljon fel végre a „szakemberek”, a szülők szeme, hogy ez így nem mehet tovább. Közel másfél millió gyerek sorsa van veszélyben! Itt olvashatod el a teljes cikket.

Baj van. Ez az óvodák életével foglalkozó híradásokból is kiderült, hiszen van, ahol politikai kérdéssé tudott válni az óvoda intézményvezetői pályázatának elbírálása.

...a testület végül elutasította az egyetlen alkalmas jelölt pályázatát a helyi egyesített óvoda vezetésére. A döntés után az az abszurd helyzet áll elő, hogy az óvodában helyettes sincs (nyugdíjba vonul), azaz az óvoda egy időre vezető nélkül marad, miközben mindjárt kezdődik a nevelési év. Itt olvashatod el a teljes cikket.

Ideális helyzetben elsősorban szakmai teljesítménye miatt és motivációjának, ambíciójának köszönhetően gondolja valaki saját magáról, hogy megpályázik egy nyilvánosan meghirdetett intézményvezetői álláshelyet. Eddig simán szokott menni a történet. Nem kell mást tenni, mint a kiírás szerinti feltételeknek megfelelő pályázati anyagot határidőre elkészíteni és benyújtani. Utána általában egy bizottság feladata, hogy a formailag megfelelő pályázatok készítőinek szóban is lehetőséget adjon a pályázatban vázolt tartalmi elemek ismertetésére. Majd a bizottság rangsorolja és a döntéshozóknak javaslatot tesz a pályázatokra vonatkozóan. A döntéshozó pedig eldönti, hogy kit nevez ki. Nem szokott vezető hírré válni az, amikor rendben zajlik egy kinevezési procedúra, azaz a pályázó szakmai rátermettsége bizonyított, emberi kvalitásai szerint jó vezető vagy nagy valószínűség szerint jó vezetővé válhat majd a vezetői pályafutása során, ráadásul a jogszabályi előírásoknak megfelelően bevont egyéb testületek, akár külső szakmai szervezetek is támogatják a pályázó kinevezését az adott pozícióra. A probléma és a sajtónyilvánosság ingerküszöbét elérő helyzetek akkor szoktak kialakulni, amikor valahonnan felbukkan egy szakmailag és/vagy emberileg kevésbé alkalmas aspiráns a feladat elvállalására és a végső döntést kimondók belső meggyőződésükből kifolyólag indíttatást éreznek, vagy a megfelelő helyről ösztönzést kapnak arra, hogy ne foglalkozzanak a szakmai érvekkel és indokokkal, hanem az egyéb szempontokat vegyék figyelembe döntésük meghozatalánál.
Baj van. Mostani hír az is, hogy az "Óvodai nevelés országos alapprogramját" nemrégiben, a szakmai egyeztetések lefolytatása nélkül módosították. A változtatások szeptembertől lépnek életbe.

A július 25-én kiadott módosítás szerint az óvoda: a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja. Itt olvashatod el a teljes cikket.

Baj van. Akkor is, amikor egy széles nyilvánossággal rendelkező, a közvéleményt jelentős módon befolyásoló műsorban az óvodai korosztály nevelése kapcsán abban a kontextusban jelenik meg a keresztény nevelés fontossága, miszerint akkor, ha "kereszténnyé nevelik a fiúkat, lányokat, akkor azokból nem lesz buzi meg leszbikus". A teljes műsort itt tekintheted meg.

Baj van. A legfrissebb hírek szerint tanúi lehetünk annak, hogy hogyan lehet az egyetemek autonómiájába és szakmai életébe beavatkozni, gond nélkül, pusztán a politikai szándék által vezérelve. Egy kormányrendelet tervezete szerint - új hallgatók felvételével - nem indulhat képzés a társadalmi nemek tanulmánya szakokon (genderszakon). Eddig érdemi vitára és az érintettek - valódi párbeszéden alapuló - megkérdezésére nem került sor, huszonnégy órát kaptak az egyetemek arra, hogy véleményezzék a tervezetet.

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM
SAJTÓKÖZLEMÉNY
Budapest, 2018. augusztus 10.
A társadalmi nemek tanulmánya mesterképzés felmenő rendszerben történő megszüntetését célzó rendelettervezetről az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) a Magyar Rektori Konferencia (MRK) közvetítésével szerzett tudomást. Egyetemünk a rendelkezésre álló véleményezési határidőn belül megfogalmazta a tervezettel kapcsolatos észrevételeit az MRK részére.
A társadalmi nemek tanulmánya mesterszak képzést az ELTE 2017-ben, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság eljárását követően, a fenntartó minisztérium által engedélyezett szakként indította el. A képzés megszüntetését az ELTE nem tervezte, az esetleges további szakmai egyeztetésekre Egyetemünk nyitott, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a fenntartó minisztérium jogosult a képzési portfólió felülvizsgálatára, ezen belül egyes képzések megszüntetésére is. Ezzel összhangban a fenntartó döntését Egyetemünk tudomásul veszi és tiszteletben tartja, egyúttal fontosnak tartjuk, hogy a témakörben lehetőség szerint érdemi szakmai vita folyhasson le.
A végleges szabályozás megjelenéséig, illetve a rendelet indokolásának megismeréséig az ELTE nem kíván a fentieken túl a témában állást foglalni.

Az ELTE Társadalomtudományi Karának a Társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetésének tervével kapcsolatos tájékoztatását itt olvashatod el.

Baj van. Ezek a történetek - a teljesség igénye nélkül - az intézményrendszerben időről időre felbukkanó, már kirívónak sem nevezhető, megszokott helyzetek, legyen szó egészségügyről, köznevelésről, felsőoktatásról, a tudomány világáról, a kultúra, a közművelődés vagy akár a szociális területről. Aki nyitott szemmel és füllel jár-kel a világban sokszor találkozik hasonló szituációkkal.
Baj van. Hol vagyunk már attól a nemes egyszerűségtől, hogy csak a szakmai munkára lehessen koncentrálni, illetve arra, hogy szilárdan elkötelezett munkatársakkal lehessen jól működő szakmai teameket létrehozni. Jól ismert tény, ha megvizsgáljuk bárhol a belső működést, akkor láthatóvá válik, hogy alig tudja az intézményhálózat ellátni az alapfeladatait. A fiatalok számára nem vonzó a közszférában dolgozni és az "öregek" közül is, aki megteheti lelép, így a tapasztalt szakemberek elvándorlásával is meg kell küzdeni.

Persze a gépezet nem úgy hatol át rajtunk, mint kés a vajon. Néha megakasztja a fogaskerekeket egy-két tiltakozás, erőtlen jajkiáltás. Már akkor sejteni lehetett, hogy baj van, amikor a méltatlan és megalázó vegzálások a "renitens" civil szervezetek felé irányultak. Ha nem voltak elég erősek, leginkább fejben és mentálisan, akkor elvéreztek és feladták a hiábavaló küzdelmet a hatalommal szemben.
Baj van. Mert nem tudhatja senki sem, egyik szervezet sem, hogy éppen mikor és mi okból kénytelen a rendszerrel szemben megvédeni saját magát és azokat, akik érdekében cselekszik, ellátja a feladatait. Ha valaki abba a helyzetbe kerül, hogy védekezni kényszerül, nincs más választása, mint - összeszorított foggal, leszegett fejjel, méltóságát elveszítve, alig hallhatóan - megpróbálni kiállni az igazáért.
Baj van és még ennél is nagyobb baj lesz, ha nem hihetünk a gondolatok öncenzúrázása nélküli, az intellektuális szégyenkezést mellőző létezés, mindenki számára joggal kijáró megvalósíthatóságában. Abban, hogy a jövőbeni valamikor lehetőség lesz egészen más légkörben élni, nem úgy, mint a fullasztó, az élhetetlenség határát súroló, antiszolidáris és a szervilizmusra tudatosan építő, mostani magyar valóságban.